A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a Duna-ág térségében a belvízhelyzet javult, ezért a decemberben elrendelt belvízvédelmi készültség véget ért, az RSD vízszintjét a téli üzemvízszintre állították vissza.
A KDVVIZIG tájékoztató levele az alábbiakban olvasható:
2024. január 6-án, 11.18 órakor érkezett Halőri Szolgálatunk 24 órás ügyeleti telefonjára a bejelentés, mely szerint egy horgásztársunk a ferencvárosi szakaszon, nagyjából a Francia-öböl torkolatával szemben, 5-8 méter szélességű, lefelé húzódó olajfoltot észlel.
Haladéktalanul értesítettük a KDVVIZIG Műszaki Biztonsági Szolgálatának egyik munkatársát az eseményről, aki azonnali intézkedést ígért és a helyszínre riasztotta a vízminőségvédelmi ügyeletest.
Már halványulnak a fények, amikor késő délután horgászhelyemhez érek a Ráckevei-Duna-ágon, ahol ismét egy izgalmas éjszaka vár rám a folyón. Az alapozóetetést még azelőtt elvégeztem, hogy kikötöttem volna csónakommal a parton, így kapkodnom nem kell, bár szeretném még a fényváltás időszaka előtt bevetni készségeimet. Miközben felszerelem horgászbotjaimat folyamatosan a vizet vizslatom árulkodó jelek után kutatva, és nem is csalódom. Etetésemen folyamatos a mozgás, szépen forognak rajta a halak, egy-egy ugrást is látni. Amitől azonban igazán megremeg a kezem, az az, amikor az etetésemet jelző dőlőbója megrándul, majd határozottan elbillen a folyásiránnyal szemben, ami azt jelenti, hogy a folyó egy nagyobb testű lakójának útban volt, ezért az nemes egyszerűséggel félrelökte, miközben reményeim szerint az általam felkínált magkeverékből, pellet- és bojlimixből álló terített asztalhoz sietett.
Végre esteledett. Éjszakai horgászatot terveztem és már türelmetlenül vártam, hogy a nap a nyugati égbolt horizontján megpihenjen. Sajnos azonban még nem jártam ott, egyelőre csak az autóm csomagtartójába pakoltam felszerelésemet és számoltam a perceket, amíg a jobbik felem, szeretett feleségem munkahelyéről hazaér végre. Romantikus jeleneteknek azonban nem volt helye, mert már este nyolc óra felé járt az idő és az alapozóetetést el kellett még végeznem, így amikor megérkezett, csak egy gyors puszit kapott és rögtön utána már robogtam is a kikötő felé. Szeretetteljes részvéttel nézett utánam (már elfogadta, hogy javíthatatlan vagyok) és miközben elhajttam a ház elől, autóm lehúzott ablakán keresztül még hallottam egyre távolodó hangját, amikor ezt kérdezte: ugye pakoltál magadnak is ennivalót?
